Varga Krisztinával beszélgettünk, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves fizikai színházi koreográfus-rendező szakos hallgatójával, a dec. 5-én bemutatásra kerülő Keselyűfészek című előadás kapcsán. A darab az Ódry Színpad Padlásán lesz látható.
Jól tudom, hogy az általad rendezett Keselyűfészek tulajdonképpen az András Ferenc-féle (idén éppen harminc éves) Dögkeselyű-film színpadi változata?
Részben igen, de valójában inkább úgy történt, hogy Fekete György zeneszerzőtől kaptam egy kész szövegkönyvet, dalszövegekkel, dalokkal együtt. Ezen az adaptáción kezdtünk el dolgozni a dramaturgommal, Vécsei Annával, hozzáolvasva Munkácsi Miklós, a film alapjául szolgáló Kihívás című kisregényét is. Átbeszéltük, hogy minket mi érdekel mindezekből. Így született meg a jelenlegi szövegkönyv, melynek története a nyolcvanas évek helyett a mában játszódik.
Mi az, ami téged megfogott ebben az anyagban?
Szeretek új, még nem bejáratott darabokkal dolgozni, és érdekel, hogy egy, inkább a hetvenes-nyolcvanas évekre jellemző zenei világ hogyan tud találkozni egy fizikai színházi formával, illetve az én harmincéves lelkemmel.
A nyolcvanas években nagy port kavart a Dögkeselyű története, hogy valakinek egyszer csak elege lesz és fellázad…
Hát igen. A történet főhőse egy tanár, aki megváltozott anyagi körülményei miatt áll taxisnak. Itt éri őt a rablás, ami a későbbi események elindítója lesz. Ami engem a legjobban érdekelt, az ennek a kriminek a társadalmi vetülete volt. Manapság is átéljük, hogy milyen nehéz boldogulni az életben, főleg diplomásként. Erre a környezetemben sok példát látok. A másik fontos felfedezés a magány fogalmához kapcsolódik, hogy kire is számíthat az ember, ha szorult helyzetbe kerül. Erről is elég megrázóan beszél ez a történet.
A film főszereplője Cserhalmi György volt. Az előadásé Chován Gábor.
Nem a Cserhalmihoz hasonló színészt kerestem. Inkább azt figyeltük az előkészületek során, hogy nekünk mi fogalmazódik meg Simonnal kapcsolatban. Hogy ez egy icipicikét magába forduló, intellektuális figura, akinek kifejezetten jó humora van az élet adta helyzetekkel kapcsolatban.
A másik főszereplő a rendőr százados, akit a végzős Nagyhegyesi Zoltán játszik.
Ezt a karaktert mi formáltuk főszereplővé, mert úgy éreztük, hogy nem tesz jót nekünk a színpadon, hogyha csak egyetlen férfi körül forog a világ. Ő egy nagyon különös karakter, aki annak ellenére, hogy rendőr, szimpatizál egyre inkább kriminalizálódó hősünkkel.
Mennyire tartod reálisnak ezt a történetet?
Az alapkérdés szerintem az, hogy, milyen mértékben befolyásolja a sorsunkat a társadalmi helyzetünk, és mennyire a személyes tulajdonságaink. Az alapján, hogy milyen események követik egymást, akár valóságos is lehetne a történet. Simon reakciója az, amit inadekvátnak érzek az őt ért veszteség nagyságához képest. Onnantól kedve pedig a dráma tulajdonképpen az ő pszichéjében zajlik.
A készülő előadás több szempontból is eltér egy szokványos színházi előadástól. Ennek egyik oka a szak-választásodban keresendő. Mi is a pontos neve?
Fizikai színházi koreográfus-rendező.
Ez mit jelent?
Ez egy kísérleti szak. Megpróbáljuk megtalálni a kellő arányt a mozgás és a szöveg között. Én mindig azt szoktam mondani, hogy mivel ez egy születőben lévő műfaj, egyelőre még nem határozhatjuk meg igazán. Minden alkotónál más.
Te hogyan dolgozol?
Először azt szeretem megfigyelni, hogy mit tud a szöveg önmagában, és ahhoz képest mi az, amire még szüksége van a mozgás felől. Nem hiszem, hogy ez a most készülő előadás bármiféle olyan műfajba besorolható lenne, amivel már találkozott volna a néző. Én még nem nagyon hallottam fizikai színházi musical-ről. Számomra is óriási kihívás, hogy megtaláljam hozzá a helyes arányokat. Leginkább azt keresem most, hogy mi az az icipici százalék, amitől egy előadás, amiben meglehetősen sok szöveg hangzik el, mégis elválik a prózaitól.
A színészeid hogyan fogadták ezt a számukra új színházi formát?
Mindenki érdeklődéssel állt hozzá. Kihívásnak tekintik, de nem szeretném azt, hogyha ez egy izzadságszagú kihívás lenne. Arra nagyon kell figyelnem, hogy mi áll jól nekik, és hogy mennyit kérhetek tőlük mozgásban.
A fizikai színház itthon elsősorban az egyik osztályfőnököd, Horváth Csaba nevéhez köthető…
Ladányi Andreának és a Szkéné Színháznak is voltak ilyen jellegű produkciói. Egyébként szerintem a Katona József Színház Talizmán–ját is nyugodtan nevezhetjük fizikai színháznak.
Ez az a fajta színház, ami a leginkább hatással van rád?
Nem csak egyetlen irányba fókuszálok, inkább innen-onnan jönnek az impulzusok. Ebből az előadásból ez, a másikból amaz. Ahogyan ennek az ellentéte is igaz: hogy na, ezt biztosan nem szeretném csinálni.
