Hogyan kerültetek kapcsolatba a videoklip készítéssel?
Koblicska Örs (K.Ö.): Egy kedves barátom Kocsis Máté, a The Idoru együttes dobosa, akivel már évek óta készültünk egy közös projektre. Az alkalomra magam köré gyűjtöttem a barátaimat, és összeállt a nagyrészt az SzFE hallgatóiból álló csapatunk. Rajtunk kívül Krista Tamás, Freund Ádám, Dévényi Zoli, Duszka Peti, Érdi Zsófi, Tasnádi Zsófi, Miklós Dani, Büksi Zuzska vett részt a munkában. Aztán elkezdtük kitalálni a klipet: egészen a kreatív folyamatoktól a gyártásig mindent mi csináltunk, és eközben valami olyan született, ami meghaladta azt, amit eredetileg vártunk.
Ennek köszönhetően kaptátok a többi lehetőséget?
Damokos Attila (D.A.): Az Idoru klipet három-négy nap alatt forgattuk le. Az egész nagyon jó hangulatban telt, és a későbbiekben is akartunk még együtt dolgozni. Örsnek sok zenész ismerőse van, így elkezdtünk mozogni ebben a közegben, és egyszer csak jött a következő felkérés, majd a harmadik és reméljük, hogy ez így folytatódik majd tovább.
K.Ö.: Az első klip egy éve készült, utána jött a többi. Ráadásul nem is három, hanem négy van összesen, mert ott a Run Over Dogs, amit Freund Ádám rendezett – abban én nem vettem részt, de Attila és Marcell igen.
Szabad kezet kaptatok a klipkészítés során?
Nagy Marcell (N.M.): Hál’ istennek igen, már rögtön az első kliptől kezdve, de persze, ha valakinek volt valamilyen ötlete, figyelembe vettük, és próbáltuk beépíteni a koncepciónkba. De nagyon fontos, hogy ez a csapat egy projektet – az ötleteléstől a gyártási folyamatokon át az utómunkáig – végig tud vinni. A munka időtartama viszont teljesen változó. Volt olyan, amit másfél hónap alatt csináltunk meg, de az Idoru és a Kitchenfloor négy hónapot vett igénybe.
D.A.: A legdurvább a Run Over Dogs volt.
N.M.: Ott pont egy év telt el az első beszélgetéstől a bemutatóig.
Egy-két egészen különlegesen helyszínen is forgattatok, például az oroszlányi erőműnél. Hogy találtatok rá az ideális helyszínekre?
D.A.: Van egy Krista Tomink, akinek iszonyatos tehetsége van ahhoz, hogy minden olyan helyzetet megoldjon, amire mi képtelenek lennénk. Álmainkban sem gondoltuk, hogy végül azokon a helyszíneken forgathatunk, amire vágytunk.
N.M.: Ha már az Oak Tree-t kérdezed, igen, van Oroszlánynál egy hőerőmű és annak a salaktározója…
K.Ö.: És az Oak Tree annak a környékén készült. Láttunk a helyszínről pár fotót, és teljesen meg voltunk döbbenve, hogy Magyarországon van ilyen szuggesztív helyszín. Elmentünk személyesen körülnézni, és tényleg magával ragadó volt a környezet. Ráadásul kiválasztottunk négy-öt horgászházat, amelyekben szívesen forgattuk volna a belső felvételeket, és gyakorlatilag a „kedvenc” ház tulaja annyit mondott, hogy kér egy üveg sört cserébe, és akkor miénk a forgatásra a ház. Úgyhogy kibeleztük az egészet, majd Tasnádi Zsófi – a látványtervező – építette be újra a teret. Aztán teljesen véletlenül találtunk a tó mellett egy bányát… vagy nem is tudom, mi volt az…de ott is rögzítettünk képeket.
És a többi helyszín? Azokra hogy találtatok rá?
D.A.: A Run Over Dogs leforgatásához például egy szerkezetkész házat kellett találnunk. Budapesten gyakorlatilag négy ilyen, ezek mind épp épülnek, de amire bármelyikig eljutottunk, hogy na, itt forgatnánk, addigra felhúzták a homlokzatot. Végül az elsőként kiszemelt építkezés lett a befutó. Tulajdonképpen eltelt egy év a folyamatos keresgéléssel, majd Ádám (Freund, a szerk.) visszament és sikerült bekönyörögnie magát a legelső elképzelt helyszínre.
Mik a további terveitek, vannak már folyamatban lévő felkéréseitek?
K.Ö.: Elkezdtünk a Grand Mexican Warlock nevű együttessel dolgozni. Nagyon különleges zenét játszanak, így a mi elképzeléseink is azok. Emellett folyamatosan vannak megkereséseink, de ami a legfontosabb jelenleg, hogy Attilának és nekem év végén kell leadnunk a „diplomafilmünket”, amelyeket Gasztonyi Kálmán barátunk ír, és Marcell operálja majd. Szerencsére egyre több munkánk van, szóval a külső megrendelések mellett ez az egyik, amit a legkomolyabban veszünk.
D.A.: Mindezeken túl Marcell ötletéből kiindulva tervezünk egy kis műhelyt is nyitni az Üllői úton, remélhetőleg novemberben. Ez egy alkotótér lenne, ami csak a miénk, fekete, fehér és szürke falakkal és M17 Műterem lesz a neve. Most épül, de mindig egyre nagyobbat álmodunk, ezért úgy néz ki, soha nem lesz kész. Alapvetően fotóműteremként működik majd, de mindenféle alkotói munka helyet kap.
K.Ö.: Szeretnénk majd havonta, kéthavonta egy akusztik felállásos koncertet szervezni itt az ismerőseinkkel, barátainkkal közösen, meghívásos alapon, illetve kiállítást is szervezni, nyílt workshopot tartani…
N.M.: És ha ez nem volna elég munka, még két nagyobb volumenű megkeresésünk is van, amelyekről egyelőre nem beszélhetünk. Viszont mindannyian kicsit remegve állunk a feladat előtt, de egyben nagyon készülünk is már rájuk.
Immár külföldön is felfigyeltek rátok a fesztiválok…
D.A.: Lehetőséget kaptunk egy pekingi filmfesztiválon való szereplésre. A Homunculust hívták meg, amit a tavalyi Fashion Video Festival-ra csináltuk.
K.Ö.: Ezektől a szereplésektől sokat várunk, mert kezdjük érezni, hogy rákerültünk a térképre, és kezdik megismerni a nevünket. Emellett a fesztiválszereplések fontosak a visszaigazolás szempontjából is, mert ezekből tudjuk, jól csináljuk a dolgokat.
