Már egy ideje fut Brian Friel Hitgyógyász c. darabja az Ódry Színház öltözőjének előterében. Igen, jól látják, nem írtam el, az előadás valóban nem hagyományos színpadon valósult meg, hanem egy alagsori öltözőben, így már maga a helyszín is különleges atmoszférát teremt.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatói saját önszántukból úgy döntöttek, hogy megrendezik ezt a darabot, amit Magyarországon eddig még nem is játszottak. A fordítást kapták, majd az eredetivel összevetve, kicsit meghúzva és pofozva itt-ott a modorosságon létrehozták ezt a majdnem két órás fantasztikus előadást. Nemcsak az a kuriózuma, hogy még nem végzett színészek játsszák, hanem az is, hogy maga a rendező, Fehér Balázs Benő is ugyanebbe a színészosztályba jár, sőt, a dramaturg még csak harmadéves tanuló.
Négy monológból áll a darab, amit maga a címszereplő, a híres és fantasztikus hitgyógyász, Francis Hardy kezd, majd a sort a felesége, Grace folytatja és harmadikként a menedzsere, Teddy szólal meg, és mintegy bezárva a kört, ismét Franké az utolsó szó.
A helyzetet mindenki a saját szemszögéből meséli el, és a néző eldöntheti, hogy kinek a története az igaz, de az is lehet, hogy mindegyikében van egy kis igazság. Hardy pályafutása áll a középpontban, és egy konkrét eset, ami egy kis faluban történt meg velük, és ami drámai hatással volt mindhármuk életére.
A színészhallgatók játéka hibátlan, kiváló készségük van ahhoz, hogy olyan monológot produkáljanak, ami a publikumot képes ennyi időre lekötni.
Fehér László, a hitgyógyász köntösében egymaga a színpadon megjelenít egy egész élettörténetet, ahogy mesél, szinte mindent látunk magunk előtt lepörögni, mint egy filmet, és erre jól rásegít a fel-fel villanó neoncső, amikor is egy-egy pillanatra meg is jelennek az alakok, akikről beszél.
Ostorházi Bernadett játékán egyáltalán nem érződik a kezdő színészek bizonytalansága, erős, magabiztos és mégis esendő nőt láthatunk. Racionálisan, puszta tényként közli életének egyik legfájdalmasabb eseményét, és amikor már azt hinnénk, hogy álarc mögé szorult, ahonnét nem képes kilépni, akkor mégis egy pillanatra megtörik, és megmutatja valódi érzéseit.
A legizgalmasabb figura Teddy, Bán Bálint figurája. Ő az igazi show-menedzser, aki akkor is tartja a frontot, ha a háttérben éppen összeomlani látszik a világ. Állandó beszédkényszere azért sejteti, hogy ezzel csak a feszültségét próbálja elnyomni, és gondosan vigyáz arra, hogy a külvilág számára Francis mindig egy tökéletes művész maradjon. Zseniális eszközökkel, fantasztikus mimikával játssza el ezt a sokrétű alakot, aki nem csak üzleti, hanem mély baráti viszonyban áll az ügyfelével.
Izgalmas kérdéseket jár körbe a darab: mi is a hit, a tehetség vagy éppen a művészet? Mi kell hozzá, mi az esszenciája? Kérdések kérdések hátán.
Külön izgalmas ez a szűk tér, ahol játszódik, a rengeteg ajtó azt sugallja, hogy a válaszok talán mögöttük lapulnak, és mindvégig feszültséggel várjuk, hogy vajon kinyílik-e valamelyik, és tényleg ott lapul-e a válasz.
Hihetetlen, hogy ezt egy ilyen fiatal csapat hozta ezt létre, le a kalappal előttük.
